Március 3-án, gimnáziumunk 10.E osztályos tanulói iskolán kívüli foglalkozáson vehetett részt az Evangélikus Országos Múzeum falain belül.

      A Petőfi-bicentenárium apropóján tanulmányi kirándulásra indultunk a Deák térre. Utunk ugyanabba az épületbe vezetett, ahol 1834-ben költőnk is tanult.

      A múzeumba érve osztályunk két csoportra bomlott: amíg az egyik csapat a Líceumi lelécelés elnevezésű szabadulószobában talányos feladványokra válaszolt, elveszett kulcsokat és re jtélyes kincsesládákat keresett, számolt, verselt és időn belül „kiszabadult”, addig a másik csapat egy színes múzeumpedagógiai foglalkozáson vett részt, ahol rengeteg érdekességet tanulhattunk és nézhettünk/foghattunk/próbálhattunk ki.

      A tárlaton Orlai Petrich Somának, Petőfi másod-unokatestvérének a festménye és egy átlátszó plexitáblán a fiatal, batyus deák grafikája fogadott minket, s rögvest meg is érkeztünk egy Petőfi korabeli iskolába, ahol a padokba ülve tesztelhettük tudásunkat. A költő életére vonatkozó hat plusz egy kérdésre a bejáratnál kapott kártya kilyukasztásával válaszolhattunk. Ha egy válasz megvan, előrébb ültünk egy paddal, hogy újabb feladatot kapjunk. A boltíves terem, a barna padsorok, a korhű, felpróbálható ruhák (a bátrak fel is próbálták), amelyek egy beugróba állított rúdon sorakoznak, megteremtették a korabeli hangulatot.

      Hogy milyen eredménnyel „jártuk ki az iskolát”, azzal a boltozatos terem végén felállított leolvasógépnél a lyukasztott kártya alapján maga Petőfi szembesít: a monitoron megjelenő kép „életre kel”, s rímbe szedve értékeli teljesítményünket. A csupán egyetlen választ megjelölő diákot nagyon megrója: „Gyermekem, ez itt mi? Miként lyukasztottál? Ezzel most engemet nagy zavarba hoztál…”

Volt izgalom, verseny, új ismeretek elsajátítása; láthattunk Petőfi-kézírást, bepillanthattunk az iskolai ellenőrzőjébe és szavalt nekünk, rólunk a költő maga. Mindent összevetve jól szórakoztunk, jót tanultunk és méltón megemlékeztünk az igazi Petőfiről…