E büszke magyar: Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon tisztázta le költeményét Szatmárcsekén, a kézirat tanúsága szerint. A Himnuszt is rejtő kéziratcsomagot az 1940-es évek derekán az Országos Széchényi Könyvtár vásárolta meg. Jeles napokon az eredeti autográfot kiállítva láthatja az érdeklődő. A Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból először 1828 decemberében jelent meg Kisfaludy Károly Aurora című zsebkönyvében, a kéziraton még szereplő alcím nélkül. 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel együtt látott napvilágot a mű. Megzenésítésére 1844 februárjában a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot írt ki, melyet egyhangú döntéssel Erkel Ferenc nyert meg a beérkező 13 pályamű alkotói közül. A híres zeneszerző felidézte egykori pozsonyi mesterének tanító szavait, melyek szerint komponálás előtt először a „harangok szavai” jussanak eszébe. Erkelt a pozsonyi harangok zúgása ihlette a Himnusz dallamának komponálására (az eredeti megzenésített változatban az énekelhető taktusokat bevezető elő- és utójáték alatt harang szól). A művet 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban. Nyilvános népünnepségen bő egy hónappal később, augusztus 10-én csendült fel az Óbudai Hajógyárban, a „Széchenyi” nevű gőzös vízrebocsátásánál. Egyházi szertartás keretében a pesti polgári őrhad zászlószentelésén volt először hallható kb. ötvenezer ember jelenlétében, 1844. augusztus 15-én. Szeptember első felében Wagner József zeneműkiadónál már nyomtatásban jelent meg a kottája – Deák Ferencnek ajánlva. Ez lehetővé tette a mű országos elterjedését. Forrás nem támasztja alá, de a múlt században elterjedt az a legenda, hogy hivatalos állami ünnepségen 1848. augusztus 20-án hangzott el először a budavári Mátyás-templomban. 1918. október 23-án a Debreceni Egyetem felavatásakor utoljára csendült fel Magyarországon az osztrák császári himnusz. Ezt követően Erkel művét játszották nemzeti himnuszként. A Rákosi-diktatúra éveiben – miután nem sikerült rávenni Illyés Gyulát és Kodályt egy új himnuszt megalkotására – a Himnuszt csak némán hallgatták, a szöveget nem énekelték. A Kádár-érában többnyire csak a szovjet himnusszal és/vagy az Internacionáléval együtt hangozhatott el. Kölcsey költeményét a közmegegyezés tette nemzeti imádságunkká. Hivatalosan az 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába. Ettől az évtől fogva ünnepeljük január 22-én a Magyar Kultúra Napját. E napon adják át a magyar kultúrával és az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat: az Apáczai Csere János-díjat, a Brunszvik Teréz-díjat, az Éltes Mátyás-díjat, a Karácsony Sándor-díjat, a Kiss Árpád-díjat.

Korossy Zsuzsa könyvtáros