Szeretettel és szomorú szívvel emlékezünk meg egykori kolléganőnkről, Hegedűs Éva tanárnőről, akinek végső búcsúztatására ma kerül sor a váci Piarista templomban. Még leírni is fájdalmas, hogy Vicával, ahogy mi kollégák szólítottuk, itt lenn többé már nem találkozhatunk. Váratlanul hagyott itt bennünket, felkészülni sem volt időnk, már ha egyáltalán fel lehet készülni erre.
Ha Vica bent volt a tanáriban, azt nem lehetett nem észrevenni, mindenkihez mindig volt egy-két szava, mindenről volt véleménye. Nagyon sokat lehetett tőle tanulni, és ezt nemcsak egykori diákjai elmondásaiból tudjuk, akik közül sokakkal szerettette meg az irodalmat – sőt néhányukkal az orosz nyelvet is -, hanem mi kollégák is megtapasztaltuk. Ő volt az, aki még a liftben, vagy éppen az érettségi borítékon is kijavította a helyesírási hibákat, aki miatt mindenki megjegyezte, hogy nem a „kilenc bé”-be, hanem a „kilencedik bé”-be megyünk órát tartani, aki nem hagyott volna ki egyetlen érettségi bankettet vagy osztálytalálkozót sem, amire hivatalos volt, aki szenvedélyesen szeretett tanítani, és ezzel a szenvedélyével talán csak egyetlen másik vehette fel a versenyt: az utazás. Még idén nyáron is sok helyre eljutott, örömmel néztük a megosztott képeit, és annál nagyobb erővel vágott minket fejbe a hír: nincs már közöttünk.
Kedves Vica! Hiányozni fogsz nekünk, köszönjük, hogy egy ideig együtt dolgozhattunk!
A „lónyays” kollégák
2022. augusztus 31.