Dónát Zsuzsanna, az 5.A osztályfőnöke

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik is, nem tér el attól.” (Példabeszédek 22,6)

Amikor először beléptem egy lónyays osztályterembe, tudtam, hogy hazaértem. Talán nem meglepő, hiszen tanárcsaládból jövök – édesanyám és nővérem is pedagógusok –, így nálunk a tanítás nemcsak foglalkozás, hanem örökség. Gyermekkorom óta készültem erre a pályára, és a tény, hogy egy református gimnázium leendő ötödikeseinek osztályfőnöke lehetek, különösen nagy öröm és felelősség számomra.

Diplomáimat az Ungvári Nemzeti Egyetemen, majd a II. Rákóczi Ferenc Beregszászi Egyetemen szereztem. Magyar és angol szakos tanárként nemcsak nyelvtani szabályokat szeretnék átadni, hanem értékeket is és megtapasztalást. Férjemmel református hitben neveljük három gyermekünket, így a hit, a tisztesség, a megbízhatóság és az őszinteség nemcsak otthon, hanem az iskolában is alapkövek számomra. Hiszem, hogy a jelenlét és a humor nem csak oldja a feszültséget, hanem hidat épít tanár és diák között – ezért nálam néha az őszinte beszélgetés és a jóízű nevetés is „kötelező tananyag”. Meggyőződésem, hogy minden gyermek egy külön világ, és a nevelés akkor válik igazán hatékonnyá, ha az szeretettel, türelemmel és személyes odafigyeléssel történik.

Szeretek tanítani és szeretek jelen lenni. Meghallgatni, bátorítani, együtt nevetni/sírni, és néha csak csendben ott lenni, amikor arra van szükség. Fontos számomra, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat, és tudják: rám mindig számíthatnak – nemcsak tanárként, hanem emberként is.

A szülőkkel való közös hang megtalálása számomra kulcsfontosságú. A gyermekek fejlődése közös ügyünk, és csak együtt tudunk olyan közösséget építeni, ahol a gyerekek nemcsak tanulhatnak, hanem kibontakozhatnak – és szárnyra is kaphatnak. Ez az iskola nemcsak tudást ad, hanem otthont is. A diákok egy olyan közösség részévé válnak, ahol figyelnek rájuk, ahol értékek mentén nevelünk, és ahol minden dolgot szeretetben igyekszünk véghez vinni. Szeretettel várom a közös utat – a tanulást, a beszélgetéseket, a kihívásokat és az apró csodákat, amelyekből végül egy nagy történet születik.

Farkasné Kusztor Adél, az 5.B osztályfőnöke

Negyedik éve dolgozom a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban, jelenleg egy végzős osztály osztályfőnöke vagyok. Korábban tanítottam felnőttek gimnáziumában, körzetes és egyházi általános iskolában, 6 és 4 osztályos gimnáziumban is. Voltam már ötödikes osztályfőnök is. 🙂 

Óriási lehetőségnek és egyben nagy felelősségnek tartom végigkísérni egy osztály életét nyolc tanéven keresztül. Örömteli várakozással tekintek a következő szeptemberben induló osztályfőnöki munkám felé.

Történelem és földrajz szakon végeztem az ELTE-n. Szívügyem a környezet- és teremtésvédelem, a fenntarthatóság, ezért a tananyag átadása mellett a környezettudatos magatartásra nevelésre is gondot szeretnék fordítani. Dunakeszin élek a családommal. Négy gyermekem van, 6 és 15 éves kor közöttiek.

Ludvik Mihály Csaba, a 9.E osztályfőnöke

„Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá.” (Zsoltárok 91,1)

Hosszú ideje tanítok, tanulmányaimat az ELTE és a Károli Gáspár Református Egyetem szakjain végeztem. A Lónyay Utcai Református Gimnázium tantestületének 2017 óta vagyok tagja, ahol két osztálynak is osztályfőnöke lehettem az az elmúlt években.

Tanárnak lenni számomra az egyik legösszetettebb, és éppen ezért az egyik legizgalmasabb feladat. Nem tudok szebb kihívást elképzelni, mint fiatalokat ráébreszteni a körülöttünk lévő világ színességére, bonyolultságára, összetettségére és szépségére. Ez különösen nagy kihívás korunkban, ahol a fő információforrás már régen nem egy tanár, s mindazt, amit a szülők generációja alapértékként fogad el, a fiatalokban megkérdőjeleződik. Ezért is tartom roppant fontosnak azt, hogy az iskola szilárd, keresztény gondolkodásban gyökerező hátteret biztosít azokhoz a sokszor nehéz évekhez, amit a kamaszkor a családnak, s sokszor magának az érintettnek is jelent.

Angolt, magyart és történelmet oktatóként, illetve nevelőként az átadott ismeretek életszerűségére és használhatóságra igyekszem a hangsúlyt helyezni. Már az ókori rómaiak is azt tartották: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Törekszem erre diákjaimat ráébreszteni, s egy olyan tudást átadni, ami a felsőoktatás változatos terepein is gyümölcsözővé válik.

Családapaként – feleségemmel egy egyetemista és egy középiskolás fiút nevelünk – testközelből látom a kamaszkor kihívásait, így ez a korosztály egyáltalán nincs távol tőlem, csapdahelyzeteit, kihívásait, örömeit át tudom élni, azokat kezelni a mindennapi rutinomba tartozik.

A nevelés kapcsán azt vallom, hogy az ide járó gyerekek sikere nemcsak a mi erőfeszítéseinken, hanem a szülőkkel való együttműködésen is múlik. A gyerekek serdülőkoron való átsegítése, egy kiegyensúlyozott felnőttkor megalapozása csak akkor lehet sikeres, ha abban egymást támogatjuk. Erre az elkövetkezendő négy évben a magam részéről kész vagyok. Szeretettel várom azokat, akik ebben a nemes és szép feladatban munkatársaim lehetnek a leendő 9.e osztály diákjaként vagy szülőként!

Szilasi Viktória, a 9.C osztályfőnöke

Ősidők óta a Lónyay család tagja vagyok – annyira régóta, hogy néha már magam sem tudom, vajon az iskola nőtt körém, vagy én a falakhoz.

Szaktanácsadóként és mentorpedagógusként a pedagógia mélyvizeiben is szívesen úszom, lelkészként és vallástanárként pedig most egy új terep, az ECO–matek tagozat pásztorolása vár rám – ami egy megtisztelő és izgalmas kihívás.

Matematikus apa és mikrobiológus anya gyermekeként már kiskoromban megtanultam: a természet- és számvilág logikáját is érdemes tisztelni – így van némi gyakorlatom a tudóslelkek kezelésében.
Elkötelezett teremtésvédőként a természetjárás és a futás számomra nemcsak hobbi, hanem rácsodálkozás is a teremtett világ szépségére és egyben hálaadás is érte – a gyerekeket pedig lelkesen viszem magammal kirándulni és futni is (ha bírják a tempómat).

Hiszek abban, hogy a Teremtő és a teremtett világ iránti szeretet összekapcsolhat minket – tanárt, diákot, szülőt egyaránt. Köszönöm, ha ebben a szülők partnerként mellém állnak: együtt talán még az ECO is „ökóbb”, a matek pedig élmény lesz.