Ezév szeptemberében 4 napot tölthettünk el Szerbiában, a Határtalanul Program jóvoltából. Mi, azaz a Lónyay Utcai Református Gimnázium 12.b osztálya, nagyon élveztük minden egyes percét, nagy öröm volt felfedezni a történelmi Magyarország egyes részeit, és érdekes volt bepillantást nyerni a határon túli magyarok mindennapjaiba.
Mindenekelőtt ezúton is szeretném megköszönni az egész osztály nevében Kiss Róbertnek, hogy végigvezetett minket ezen a kalandos utazáson, és hogy ennyit tanulhattunk tőle. Helyismerete, és találékonysága nagy hasznunkra volt nagyon sok esetben.
Első utunk a Palicsi-tóhoz vezetett, ahol megcsodáltuk a tavat magát, valamint a tavat körülölelő erdőt, és a különböző szecessziós épületeket. Innen továbbmentünk az ekkor már közel lévő Szabadka városába. Maga a város több dologról is híres. Itt nevelkedett Kosztolányi, a magyar irodalom egyik legérdekesebb író-költője, és sok épület is ide köti őt. Városnézés után meglátogattuk a temetőt, és felkoszorúztuk a család síremlékét. Ezután megcsodáltuk a városházát, majd Kishegyesre utaztunk, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. A tanya, ahol megszálltunk, rengeteg szórakozási lehetőséget nyújtott: lehetett focizni, állatokat nézni, valamint az idegenvezetőnk jóvoltából egy kis erőnléti edzésre is volt lehetőség. Egy gyors zuhany után mindenki kimerülve zuhant az ágyába.
Másnap a korai kelés nehézségei ellenére is hamar elkészültünk, 8 órakor már úton voltunk a főváros, Belgrád, avagy magyarosabb nevén Nándorfehérvár felé. Itt megcsodáltuk a festői szépségű várat és környékét. Gyertyát gyújtottunk, majd elénekeltük nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Nagyon jó érzés volt a múltbéli hősökre emlékezni. Ezután Zimony és Karlóca meglátogatása következett, majd a nap fénypontja: sétahajózás a Duna-Tisza összefolyásánál. A táj szépsége mindenkit elvarázsolt, nagyon jól éreztük magunkat. Egyesek még a kapitány sapkáját is felpróbálták. Fáradtan, de elégedetten és boldogan tértünk vissza az akkor már ismert tanyára. Egymás szavába vágva vitattuk meg a nap eseményeit.
A harmadik napon ismét egy tanyára látogattunk el. A lehetőségek tárháza itt korlátlan volt: állatsimogatástól kezdve, íjászaton és kalandparkon át, egészen a honfoglalás-korabeli jurtáig minden volt ott. Még a Ludasi-tóhoz is el tudtunk menni lovasszekérrel. Ezután továbbindultunk a következő szállásunkra, a Róka-tanyához, ahol meleg vacsorával, és még melegebb szívvel fogadtak a házigazdák. Az este folyamán Kónya Sándor előadásában gyönyörködhettünk, aki határon túli magyar költők verseit zenésíti meg, és adta elő nekünk. A dalai utolsó akkordjainak visszhangjával a fülünkben tértünk nyugovóra.
Az utolsó napra virradtunk. A reggeli elköltése után ismét Szabadka volt az úticél. A Svetozar Markovic Gimnáziumba látogattunk el, ahol meghallgatunk egy előadást az iskoláról. Oda járt Kosztolányi is, az édesapja volt az iskolaigazgató. Ennek emlékére egy helyi diák, majd egy osztálytársunk szavalt el egy-egy verset a költőtől. Rövid beszélgetés után sajnos indulnunk kellett. Búcsút intettünk az idegenvezetőnknek, a szép helyeknek amiket bejártunk, de magát a kirándulást még sokáig fel fogjuk emlegetni, hiszen mindnyájunk számára élménydús, és azt hiszem tanulságos is volt ez az utazás.