Ismét egy lesújtó hír, újabb fájó veszteség, mert szeretett kollégánk, Bokorné Andrell Edit nincs már közöttünk. Hetek óta hordoztuk őt imádságban, és bíztunk benne, hogy megküzd a betegséggel, és mikor ismét visszatérünk az iskolába, ő megint ott ül majd megszokott helyén, asztalán jellegzetes fekete aktatáskájával, megnyitott laptopjával. Nem így lett.

Elképzelni is nehéz, milyen lesz a tanári szoba nélküle, aki határozottságával, precizitásával sokunk számára követendő példát mutatott. Milyen lesz a nyelvi munkaközösség nélküle, aki a legritkábban használt idiómák jelentésével is pontosan tisztában volt, aki számtalan diákot juttatott el nyelvvizsgáig, emelt érettségiig, versenyekig, és aki évek óta volt főszervezője és lebonyolítója iskolánk idegennyelvi szavalóversenyének? Milyen lesz az osztályterme és a szakterme nélküle, aki féltve vigyázott arra, hogy azokban mindig a legnagyobb rend és tisztaság legyen, és egy növény se hervadjon el?

Nincsenek válaszaink, csak azt tudjuk, hogy kollégánk kiáltó űrt hagy maga után. Vigasztalást azonban a Bibliából tudunk meríteni.
„Jézus mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25)

A Lónyay Gyülekezet