Szomorú szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy  iskolánk egykori tanára, Bognár Józsefné Petőváry Zalánka hosszú betegség után 2020. április 9-én visszaadta lelkét teremtő Urának.

Családja nemzedékeken át adott evangélikus lelkészeket, a gályarab Masnicius Tóbiást is. Nagyapja Petrovics Pál evangélikus lelkész volt. Anyakönyvekkel tudják igazolni, hogy a Petrovics-Petőfi családhoz tartoznak, nem közvetlen, hanem oldalági leszármazottai a nagy költőnek. Édesapja dr. Petőváry Pál vámszaki főtanácsos, akit civilként 1945-ben a Szovjetunióba vittek kényszermunkára, s hazatérve csak segédmunkásként dolgozhatott 1964-ben bekövetkezett haláláig. Lányai: Zalánka és Sarolta Deák téri Evangélikus Leánygimnáziumban tanultak 1945-ig. Zalánka a Szent Gellért Leány Középiskolában 1949-ben érettségizett. Gyermeksége idején a Kelenföldi Református Gyülekezet vasárnapi iskolájába járt, 1945-ben konfirmált, ezután bibiliakörök vezetőjévé bízta meg a lelkész, Sebestyén Andor. 1940 óta a Soli Deo Gloria Szövetség tagja, a mai napig szeniorként. Érettségi után származása miatt nem jelentkezhetett a tanári pályára, csak segédmunkásnak vették fel az építőiparba, majd a híradástechnikába. Közben Tahiban a Sion-hegyén és Balatonszárszón SDG konferenciákon Krisztus-követő, hitépítő bibliakör vezetőjeként szolgált évekig. Már szolgatársak voltak a Kelenföldi Gyülekezetben, majd a később megalakult Kelenföldi Ifjúsági Közösségben is Bognár Józseffel, aki 1950-től óraadó tanár volt a Budapesti Református Gimnáziumban.

1951-ben a Kelenföldi Református Gyülekezet roskadásig megtelt templomában kötöttek házasságot, ahol virágesővel köszöntötték őket. Pápára költöztek a Református Kollégium meghívására. A nincstelen időben Istenünk mindennel ellátta őket. Férje megválasztott tanárként biológiát és földrajzot tanított, felesége, Zalánka pedig a Református Leánykollégiumban nevelőként munkálkodott. 1954-ben visszatértek Budapestre. Csak 1961-ben, mint segédmunkás jelentkezhetett az ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol 1966-ban magyar nyelv és irodalom, valamint történelmi szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Közben, 1963-tól óraadó, majd szerződéses, 1966-tól kinevezett tanár lett az I. László Gimnáziumban (ma Szent László Gimnázium).

Diákjaival több díjat nyert országos versenyeken és műsoros rendezvényeken, például Eredményes és sikeres pedagógus munkáját mutatja még, hogy sok diákja pedagógus, orvos, lelkipásztor, több egyetemi tanár, akadémikus lett.

1986-ban nyugdíjba vonult, de még 1991-ig tovább tanított férjével a Szent László Gimnáziumban. Közben, az 1990-ben Kispesten induló Karácsony Sándor Iskola igazgatója volt 1992-ig. Amikor is újabb feladat szólította férje mellé, 1992-ben Bognár Józsefet szervező és újraindító igazgatónak választotta meg a Dunamelléki Református Egyházkerület. Felesége tanácsadói, katechéta, magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem tanári megbízást kapott az újra induló Lónyayban. Tanári munkáját 1995-ben fejezte be. Három diplomás fiuk házasságából 16 unoka további nevelési célokat jelentett számára, hitben, lélekben, szellemben. Férje tíz éve távozott Urához, emlékének ápolását teljes szívvel végzi. A Lónyayval nyugdíjba vonulása után is testvéri közösséget ápolt. Fáradhatatlanul gondozta a hittan pályázat ügyét, amelyet még férjével alapítottak. Iskolánk ügyét imádságban is hordozta. Hálásak vagyunk Zalánka néni munkájáért, azért a szeretetért, amellyel otthonából is körülvett bennünket. Személyében iskolánk egy nagyon fontos és küzdelmes korszakának egyik emblematikus alakját veszítettük el. Isten vigasztaló kegyelmét kérjük családjára és mindazokra, akik ismerték és szerették őt.