„Felnézek a hegyekre, honnan jön számomra segítség? Az Örökkévaló küld nekem segítséget, a Menny és a Föld teremtője!” (Zsoltár 121,1)

Kedves Vizsgázóink!

Az idézett zsoltár körülményei nagyban hasonlítanak ahhoz a helyzethez, amiben most ti magatok is vagytok. Neeeem, nincs ott a fejlécben, hogy „Dávidé, aki érettségi vizsgája előtt így imádkozott.” 🙂 Más hasonlóságról van itt szó, kérem! Egy belső, lelki párhuzamra gondolok.

Ez a zsoltár egy zarándok zsoltár. Szerzője, egy meglehetősen hosszúra nyúlt vándorút vége felé járó zarándok lehetett. Sok volt már a háta mögött, már nagyon közel is járt a vágyott célhoz, Jeruzsálemhez, amikor egyszer csak elé tornyosultak a várost körülvevő magas hegyek. „Na, ne! Még ez is?” – mondhatta. Ez a hangulat érhető tetten az említett igehelyen: „Felnézek a hegyekre, honnan lesz még erőm ezeket is megmászni?” – gondolhatta.

Drága Barátom!

Sokszor érezheti magát így az ember élete vándorútján is: sok minden van már mögöttem, erre megint egy emelkedő? Ki tudja, talán ezekben a napokban te is hasonlóan érzel. Hosszú volt az út az érettségiig, a vége az ismert körülmények miatt nem is volt oly egyszerű. Túl is vagy már néhány megmérettetésen, de még ott van előtted jó pár emelkedő. Talán úgy is indultál útnak otthonról, hogy azt érezted: az előtted álló napok, mint meredek hegyek tornyosulnak eléd, és nem érzel túlságosan nagy erőt a megmászásukhoz.

Ha így volt, ez most a Te zsoltárod. Sőt! Hadd mondjam, nem is csak most, hanem bizony az egész nagybetűs életre nézve is. Lelki értelemben ugyanis, valahol újra és újra ugyanaz a folyamat zajlik: hosszú út – már közel a cél – de van még néhány nagy hegy, amit mindig meg kell mászni.

Tiszta szívemből kívánom hát Neked, hogy ne csak a zsoltár első felével legyen meg a személyes párhuzamod, hanem a folytatásával is!

Tudod mi itt az üzenet, amit felhasználhatsz?

Sose csak a hegyeidet lásd, mindig láss túl azokon úgy, ahogy a zsoltáros is tette: „Honnan lesz ehhez segítségem? Az Örökkévaló küld majd erőt hozzá!”

Tudod, olyan nagy ajándék nekünk, hogy ha kapcsolatban vagyunk Istennel, mindig van lehetőségünk feljebb tekinteni. Van ugyanis Valaki, akivel kapcsolatban tudjuk, sőt valóságosan tapasztaljuk is: Ő nagyobb még az elénk tornyosuló „hegyeinknél” is!

Ezzel szeretnélek bátorítani az előtted álló napokra nézve éppúgy, mint egész életed vonatkozásában: mindig láss túl a hegyeken!

Figyelj csak! Aki maga a történelem ura – hidd el -, talán tud segíteni neked a történelem érettségiben is, nemde? Jön majd a szikra, beugrik majd az évszám, meglásd! Sőt! Hidd el nekem, hogy mindez a segítség, életed nagy törtétének vonatozásában is fennáll. Hisz azt már szerintem te is kapizsgálod, hogy az életben bizony lesz még jó pár „emelkedő”. Csak mindig jó irányba nézz! No, de ez már egy másik történet…

Arra hívlak, hogy valld meg ma reggel a zsoltárossal együtt: „Honnan jön számomra segítség? Az Örökkévaló küld nekem segítséget!”

Drága Fiatalok! Gondolunk Rátok, imádkozunk értetek! Hajrá, mindent bele, másszátok meg a következő hegyet is!

Ámen!