„De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk…” (Ézsaiás)

Kedves Mindnyájan!

Szeretettel köszöntjük a Lónyay Gyülekezet minden egyes tagját április végéhez közeledve, a tantermen kívüli, digitális munkarend hatodik hetének végén! 

Mindenek előtt engedjék meg, hogy megosszuk Önökkel, hol is tartunk jelenleg. Amikor március közepén, a bejelentés másnapján elkészítettük a tanév következő részének forgatókönyvét, amely tartalmazta az átállás stratégiáját is, az alábbiak szerint három egységre osztottuk a hátralévő időszakot:  

  1. Előkészítés (03.16-03.20): célkitűzések meghatározása, tudásmegosztás, virtuális környezet, keretrendszer kiterjesztése, tájékoztatás;
  2. Első szakasz (03.23-04.08): a kialakított rendszer működtetése, végrehajtva a szükséges módosításokat, korrekciókat (prioritásban a végzős évfolyam);
  3. Második szakasz (04.15-06.15 év vége): a rendszer zavartalan működésének biztosítása, a tanév eredményes lezárásának előkészítése, minden erőforrás biztosítása az érettségi vizsga megszervezéséhez.

Mára túl vagyunk az első két szakaszon és talán elmondhatjuk, hogy  eredménnyel teljesítettük, amit célul tűztünk magunk elé. Úgy tűnik, hogy majdnem mindenki megtalálta a helyét, és igyekszik feladatait jó színvonalon végrehajtani. Ha nem is feltétlenül szeretjük azt, ahogyan az életünk kényszerűen megváltozott, azért mindnyájan próbálunk alkalmazkodni. Mostanra a mindennapjaink részévé vált a  jelenlétünk  a virtuális világban, új rutinjaink is kialakultak és megtanultunk élni/túlélni ebben a helyzetben. 

Számba véve az elmúlt hetek eseményeit, végiggondolva feladatainkat és a közel jövő reánk váró tennivalóit, kijelenthetjük, hogy megérkeztünk újra a hétköznapokba. Dolgozunk, tanulunk, tanítunk, háztartást vezetünk, próbálkozunk, küzdünk, kérdezünk, újratervezünk, egymásra figyelünk, kétségek között lavírozunk, majd, mert csak ez segíthet: imádkozunk

“Mert ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) – mondja Jézus. Gyülekezetünk közössége, összetartása és összetartozása most, a nehézségek közepette mutatkozik meg igazán. Napkezdő áhítataink, reggeli imádságaink, imatakarónk puha szövedéke körülvesz és segít mindannyiunkat, hogy a bizonytalanság közepette is kitartsunk. 

Cseri Kálmán imádságos szavait kölcsönözve kérjük Mennyei Atyánkat: “Segíts felülemelkedünk bizonytalanságainkon, bánatunkon, kishitűségünkön. Szólíts meg minket igéddel. Szólj, hogy legyen szavad ír és gyógyító erő. Ajándékozz meg minket azzal, hogy ne hiába legyünk itt, hadd tudjunk másként továbbmenni, mint ahogy idejöttünk.

Végezetül pedig köszönetet mondunk újra a helytállásért, a kitartásért, a támogatásért. Sok szó esett már korábban is arról, mennyi áldozatot, mekkora erőfeszítést jelent a családoknak, diákjainknak, szüleiknek a mostani helyzet. Értjük és tapasztaljuk a minden napok nehézségeit, ezért tisztelettel és elismeréssel gondolunk Önökre.

De essen most szó azokról is, akik nélkül nem működnének a hétköznapok, akik saját családjaik, gyermekeik, napi gondjaik mellett is teszik a dolgukat. Köszönjük, hogy gyakran saját komfortzónáikból is kilépve törekedtek és törekszenek arra, hogy munkájuk mellett maguk is tanuljak! Köszönjük, hogy támogató, összetartó közösségként segítik egymást is!

Köszönjük tanárainknak, munkatársainknak a helytállást! Köszönjük, hogy a sok bizonytalanság ellenére hittel és alázattal dolgoztak, hogy kialakuljon a rendszer, hogy élettel teljenek meg a virtuális osztálytermek! 

Köszönjük, hogy mikor a rendkívüli helyzet úgy kívánta mindenki a helyén volt! Köszönjük, hogy ki-ki a maga tálentumát felhasználva vette ki részét a közös munkából! Kedves Kollégáink, kedves Munkatársaink! Tisztelet és köszönet illeti Önöket!

Budapest, 2020. április 24.

Áldott, békés hétvégét kívánunk:

                                                                                          A Lónyay Gimnázium vezetősége