„Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda. Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” (Mk 10,15-16 RÚF)

         Ha elképzelünk egy kisgyermeket, mi az, ami elsőre eszünkbe jut róla? Jézus korában ez nem az ártatlanság volt, hanem a kiszolgáltatottság. Egy gyermeknek minden ajándék, a legtöbbször szeretetből kapja, és bizalommal fogadja el, sőt gyakran örvendezve, akkor is, ha egy felnőttnek ugyanaz a dolog vagy esemény már megszokott, talán unalmas is. Jézus erre az állapotra utal, amikor azt mondja: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek”.

         Ahhoz, hogy a miénk lehessen az Isten országa, hogy beléphessünk és otthonunkká legyen, nekünk is így kell fogadnunk: ajándékként, örömmel, bizalommal. Ez kívülről nézve kiszolgáltatottságot jelent, mert nincs hatalmunkban rendelkezni fölötte. Mi, keresztyének nem tudjuk kiérdemelni magunknak a helyet az Isten közelségében, hanem egyedül Őbenne bízhatunk, hogy közel jön hozzánk, átölel és megáld minket. Amikor jót cselekszünk, a kegyességet gyakoroljuk, azt nem azért tesszük, hogy Isten elfogadjon minket, hanem azért, mert már tudjuk, hogy elfogadott bennünket és így, a jó tetteinkkel szeretnénk köszönetet mondani neki.

         Azok a kisgyermekek első kézből tapasztalták ezt az elfogadást és nekünk sem kell máshova fordulnunk, hogy részünk legyen ebből. Ahol Jézus Krisztust hirdetik (szóval és tettel), ott mi is megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, ha megértjük és elfogadjuk, hogy tőlünk sincs távol, akármilyen helyzetben is legyünk.

Imádkozzunk!

         Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy a Te közösségedbe nem az tartozik, aki beküzdötte magát, hanem az, akit Te megajándékozol magaddal. Kérjük segíts fölismerni azt, amikor közel vagy hozzánk, amikor minket szólítgatsz és átölelsz. Add, hogy úgy örüljünk ajándékodnak, ahogy csak egy kisgyermek tud. Szentlelked által légy velünk minden nap és áldj meg minket. Ámen!

         Nap végi záró imádság: Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. (Zsolt 103,1-2)

A fotó származási helye: https://pixabay.com/photos/cross-holy-book-bible-reading-2598303/