A hivatás sokkal több, mint megteremteni a megélhetést, vagy bármilyen szakmát tanulni és végezni. A kifejezésben benne van, hogy valaki – sőt hitünk szerint maga Isten – hív bennünket arra, hogy egy adott pályán teljesítsük azt a feladatot, ami ránk bizatott.

Talán természetesnek – sőt akár régiesnek is – hangzik az, amikor ma valaki így beszél a hivatásáról, azonban hosszú út vezetett addig, amíg a hivatásnak ehhez a fogalmához újra visszataláltunk. A középkorban ugyanis egyetlen hivatás létezett: az egyházi szolgálatra vonatkozó. A reformáció kellett ahhoz, hogy az egyház újra felfedezze azt, amiről Pál apostol is beszélt, amikor a következőket mondta: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.” (1Kor 7,24) Ez azt is magában foglalja, hogy Isten az élet minden területéről hív embereket, és minden területére küldi is őket, hogy ott a saját pályájukat megfutva Istent szolgálják.

Ennél fogva ebben az évben úgy rendezzük meg iskolánkban a pályaorientációs napot, hogy egyúttal emlékeztessük a diákokat arra, hogy Isten hívása nem csak az örök életre vonatkozik, hanem a földire is. Arra kívánjuk bátorítani diákjainkat, hogy a reformátorok nyomában járva, hallják meg Isten elhívó szavát, ami már ebben az életben is bizonyos irányba tereli őket, és ismerkedjenek azzal a pályával, amire elhivatást éreznek.