Szomorúan értesültünk, hogy iskolánk egykori diákja, Koreny János életének 87. évében visszatért Megváltó Urához.

Soha nem felejtette el Alma Materét. Mindvégig azon fáradozott, hogy iskolánk visszanyerje régi fényét, jó hírnevét. Neki köszönhetjük az Emlékszobát, ezt a kicsiny múzeumot, ahol féltve őrizzük az iskola alapításától gyűjtött relikviákat.

Gyakran meglátogatott bennünket, örömmel mesélt a régi szép időkről. Iskolánk újraindulásának 25. évfordulóján még itt lehetett közöttünk, együtt ünnepeltünk.

Utolsó maradandó műve, szíve leghőbb kívánsága volt, hogy az iskola díszterméből eltávolított gyönyörű freskó visszakerüljön eredeti helyére. Ha nem is úgy valósult meg, ahogyan szerette volna, a freskó leporelló formában visszakerült az iskola épületébe, hogy emlékeztessen bennünket az iskola múltjának dicső korszakaira.

Ebben a szomorú pillanatban Pál apostol bizonyságtétele nyújtson számunkra vigasztalást:

 „Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? … Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.“
(Róma 8: 31,38-39)

Ezzel a vigasztaló hittel veszünk mi is búcsút tőle.

Emlékét megőrizzük.